Lovak nyerítésére ébredtem. Fáradtan nyitottam ki a szemem. Hogy hogy lehet, az hogy volt nálam pizsoma? Úgy hogy elfelejtettem említeni, hogy az első napom az új lovardában egyenlő a lovas táborral! Mivel nyár van! Nos most már ezt is tudjátok… De térjünk vissza a lényegre! Fölkeltem. Ani már ébren volt és olvasgatott.
- Mióta vagy ébren?- kérdeztem tőle kicsit kótyagosan.
- Hét óta!
Elkerekedtek a szemeim.
- Hány óra?- kérdeztem.
- Kilenc. Miért?- kérdezte mosolyogva.
Tátva maradt a szám. Nem szokásom ilyen sokáig aludni! Fölkeltem, letusoltam majd fölhúztam egy pólót és a lovagló nacim. Ani az ajtóban várt. Elmentünk az ebédlőbe hol már sokan voltak. Leültünk és reggeliztünk. Utána pár perccel később következett a lovaglás. Egész jól ment. Ahogy vezettük vissza a lovakat az istállóba hirtelen egy rémült lány rohant felénk.
- Silver… Láttam Silvert! Meg akart ölni engem!- lihegte rémülten.
Mindenki egymásra tekintett. A lány még mindig zihált. Végül megindultunk. A régi istálló volt a lovaink helye. Már annak, aki Bill csoportjába tartozott. A lánynak, aki megrémült, az új istállóknál volt a lova. Csöndesen sétáltunk. Minden neszre megrezzentünk mire a lovainkat a helyére vezettük. Miután végeztünk a leszerszámozással még vártunk egy kicsit mielőtt a karámba vittük volna a lovakat. Nem kellett volna!
Hirtelen megjelent az udvaron Silver átlátszó szelleme… Rémült csend támadt. Teljes méltósággal sétálgatott az udvaron… Lovaink köszöntötték… Ő visszaköszönt… És akkor… Észre vett! Lesunyta füleit, megállt majd tekintetével minket keresett. Az addig ég kék szemek, amik a teljes nyugalmat sugározták, most dühös fény csillant bennük. Felágaskodott és rémisztőt sikoltott. Aztán csak úgy eltűnt. Egy percig néma csend honolt. Aztán kinyitottuk a boksz ajtókat és rohantunk a karámok felé, mint az őrültek. Bevezettük a lovakat, becsuktuk a karám ajtót majd rohantunk a klubhelyiségbe. Erre senki sem számított…
AJÁNLOM AZ OLDALT
